A homokos talajú Alföldön található az ország legnagyobb kiterjedésű borvidéke. A szőlők egy részét a futóhomok megkötése céljából telepítették. Az itt termett úgynevezett homoki bor a mindennapok bora.

A Mohácsi vész előtti időkből nincs tudomásunk arról, hogy Kiskunság és a Nagykunság területén lett volna szőlőtermesztés. A filoxéra pusztítása után megnőtt az immunis homokterületek értéke, ahol ez a veszélyes kártevő nem tudott megélni.

 

A XIX. század végére a borvidék szőlőterülete megtöbbszöröződött. A XX. század 60-as éveiben végrehajtott második rekonstrukció során tovább nőtt a szőlőterület, de ekkor még a hagyományos, zömmel egyszerű tömegbort adó fajták telepítésével. A 70-es évektől kezdődően azonban már a rangos minőségi fajták kerültek túlsúlyba a nagyüzemi ültetvényekben és a kisgazdaságokban is. Nagy területen létesítettek ültetvényeket a pezsgő-alapbor termeléséhez is.

Jellemző szőlőfajták
ezerjó, kövidinka, arany sárfehér, olaszrizling, kadarka, kékfrankos

Földrajz, éghajlat
A borvidék csapadékban szegény terület. Forró, napos nyár és hideg, száraz tél jellemzi. Változatos, szélsőséges. Az aszályos nyarak, a hideg telek, a tavaszi és az őszi fagyok is elég gyakoriak. Nyári hőségnapokon gyakori a szőlőtőkék napperzselése. A legrosszabb termelésbiztonságú borvidékünk. A területek talaja általában homok és lösz.

A borvidék területe
27903 hektár